Speed networking

Ezt a szép új kifejezést ma tanultam, sőt a gyakorlatban ki is próbáltam. A speed networking (gyors kapcsolatteremtés) amerikai műfaj, eredetileg a randevúkra találták ki: a lényege, hogy összeterelnek bizonyos számú embert, mindenki kap egy párt, azzal 6 perc alatt kölcsönösen megismerkedik, majd tovább lép és újabb emberrel ismerkedik meg ugyanilyen módon. A randevús változatban a végén azt is kiválasztják, hogy ki kivel folytatná szívesen. A mi esetünkben az apropót a women caucus szolgáltatta. Ennek a cégen belül létrejött szervezetnek a célja a nők összefogása, speciális problémáik megbeszélése, igényeik felmérése és elismertetése. A mostani találkozó a bemutatkozásról szólt. Arról, hogy a szimpátia az első tizenöt másodpercben dől el, ezért ezt a lehető legjobban ki kell használni. Lehetőleg úgy kell bemutatkozni, hogy a név érthető legyen, mondjunk magunkról valami információt, valami olyat, ami a másik számára releváns, és ezért érdekessé tesz. Szó volt arról is, hogy hogyan lehet áthidalni az egyenlőtlenségeket (pl. nagy korkülönbség, nemzetiségi különbség, stb.), mikor célszerű üzletről beszélni, mikor célszerű elkerülni azt. Egy jó összefoglaló szlogen volt ezzel kapcsolatban a következő. Az üzleti beszélgetés célja nem az üzlet, hanem a kapcsolat teremtés. Az ismerkedési részt nagyon élveztem. Azzal, hogy mindenkinek feladata volt a másikkal megismerkedni, elhárult az akadály, hogy vajon a másik akar-e beszélgetni. Egy cipőben eveztünk (szép képzavar az angol kifejezésből, amely azt, hogy a másik helyébe képzeljük magunkat úgy mondja, hogy a másik cipőjébe bújunk) hiszen mindketten kapcsolatot akartunk teremteni. Sok érdekeset megtudtam a beszélgetések során az emberekről és a munkájukról. Biztos vagyok benne, hogy ha a következő napokban találkozom velük, nem megyek el mellettük kedves köszönéssel, hanem leállok beszélgetni.