A sportokat Amerikában szent tisztelet övezi. Az amerikaiak nem az időjárásról beszélgetnek éjjel-nappal, mint az angolok, nem is a politikáról, mint a magyarok, hanem sportról. Chicago ezen a téren is sok nevezetességgel büszkélkedhet, a Hawks (jéghoki), a Bears (amerikai foci), a Cubs és a White Sox (baseball), és végül, de nem utolsó sorban a Bulls (kosárlabda) csapatok országszerte híresek.
A Bulls arról nevezetes, hogy Michael Jordan vezetésével hatszor nyertek MBA-t a kilancvenes években, és jelenleg is ők tartják a rekordot az egy évadban megnyert meccsek számát tekintve 7o nyert meccsel. A mai napig nekik van a legnagyobb szurkoló táboruk, az ő meccseik a legnézettebbek. A meccs a profi kosárlabda, a show müsor és reklámok sajátságos keveréke.
A szombat esti meccset a Wasgington Wizzards ellen például több, mint három óra alatt sikerült lejátszani (a tiszta játékidő egy óra). A játék valamilyen csapategységnek való tiszteletadással, lézershow-val és pom-pom girl előadással kezdődött. Azután a fiúk játszottak egy kicsit, majd valamelyik csapat időt kért. Húsz másdperc rengeteg idő, belefér egy kis reklám, kvíz. A kedvencem az volt, ahol a hirdetőtáblán donut-ok versenyeztek, és a közönség örjöngve bíztatta a számítógép generálta versenyzőket. Nagy volt a tét, akinek a jegyén a nyertes fánk alakja szerepelt, kapott egy ingyen kávét, amikor legközelebb a Donut-nál vásárolt. A nézőszámra is lehetett fogadni, a helyes becslés 21.612 volt, pedig még csak a bajnokság elején tartunk. Volt még egyensúlyozó művész, kosárra dobás, karaokee, tic-tac-toe és sok egyéb. A negyedek közötti szünetekben kis ajándékok hullottak a stadion tetejéről, bika léggömb körözött a fejünk fölött és rengeteg szurkoló születésnapját ünnepelhettük meg közösen. A fennmaradó idő alatt még láttunk kábé száz reklámot, ugyanennyi pontot és mintegy tucatnyi három pontos dobást. Volt néhány nagyon szép jelenet, a fiúk tényleg tudnak, mégha nem is megy nekik olytan jól, mint tíz évvel ezelőtt. A körülöttünk ülők mind szakértők voltak, tudták az összes versenyző nevét, az aktuális pletykákat és a játékot is gyorsabban kommentálták, mint a hangosbemondó. A hangosbemondó nemcsak beszélt, hanem a kivetítőn is követte az eseményeket, bíztató dobszólókat kevert be, rajzfilm emberkék ünnepelték a három pontos dobást és volt visszajátszás is. A szünetekben a bíztatás feladata a bika jelmezbe öltözött élszurkolóra, a pom-pom girl csapatra és a közönség előtt rohangászó különféle "tapsolj", "kiabálj" táblákat taró emberkékre hárult. Persze mindez a reklámmal, kvízzel és egyebekkel egyidőben, hogy a szórakoztatás se szoruljon háttérbe. Jól drukkoltunk, a Bulls 1o3:97 arányban nyert.
No comments:
Post a Comment