Rendes amerikai vasárnap délig fel sem kel, de ha mégis, akkor sem kapkodja el. Ha pedig már felkelt, akkor rögtön eszik is: reggelit, és ebédet egyben. Ezt hívják brunch-nak. Mi kezdő amerikaiak lévén korábban keltünk vasárnap, de úgy gondoltuk, a brunch-ot ki kellene próbálni. Erre találtunk is egy nagyon alkalmas helyet, ahol nem brunch, hanem egyenesen gospel brunch volt. A House of Blues a színház és vendéglő keveréke. Este valószínűleg kemény dolgok folynak benne, mert Marci fiam a program tanulmányozása után azt írta, Dimmu Borgi-ra ne menjünk, bármi történjék is, azt ne.
A gospel brunch viszont ártatlannak tűnt. A színház épület önmagában is érdekes: két felhőkarcoló közé bepréselt ablak nélküli nyeregfelület. Az előcsarnok ősi néger, hippi és hobo jegyeket mutat. A nézőtér viszont varieté környezetet idéz. Jegy már nem volt mire mi odaballagtunk, de szerencsénkre egy házaspár kénytelen volt megvenni egy páholynyi jegyet és ebből kettőt eladott nekünk. Ez jó megoldásnak bizonyult. Megvolt a kellő elszigeteltség, de prímán láttunk.
A gospelt egy erősen közepes együttes és egy showman vénával bőven megáldott énekes-pap adta elő. Gyorsan bevonta a közönséget is. Néha fel kellett állni, néha tapsolni, néha szalvétát lengetni, néha énekelni. Persze volt halleluja is, de az közel sem volt olyan elementáris erejű, mint a boldog emlékezetű (egyáltalán nem gospel jellegű) GAME koncerten a Cream pincéjében. Mindenesetre nagyon érdekes tapasztalat volt az egész produkció. A fotón pedig a gyönyörű, halálfejekkel diszkréten meghintett kalapot kell értékelni. Alig bírtam otthagyni az alkalmi darabot.
Rendes amerikai vasárnap délig fel sem kel, de ha mégis, akkor sem kapkodja el. Ha pedig már felkelt, akkor rögtön eszik is: reggelit, és ebédet egyben. Ezt hívják brunch-nak. Mi kezdő amerikaiak lévén korábban keltünk vasárnap, de úgy gondoltuk, a brunch-ot ki kellene próbálni. Erre találtunk is egy nagyon alkalmas helyet, ahol nem brunch, hanem egyenesen gospel brunch volt. A House of Blues a színház és vendéglő keveréke. Este valószínűleg kemény dolgok folynak benne, mert Marci fiam a program tanulmányozása után azt írta, Dimmu Borgi-ra ne menjünk, bármi történjék is, azt ne. 
A gospel brunch viszont ártatlannak tűnt. A színház épület önmagában is érdekes: két felhőkarcoló közé bepréselt ablak nélküli nyeregfelület. Az előcsarnok ősi néger, hippi és hobo jegyeket mutat. A nézőtér viszont varieté környezetet idéz. Jegy már nem volt mire mi odaballagtunk, de szerencsénkre egy házaspár kénytelen volt megvenni egy páholynyi jegyet és ebből kettőt eladott nekünk. Ez jó megoldásnak bizonyult. Megvolt a kellő elszigeteltség, de prímán láttunk. 
A gospelt egy erősen közepes együttes és egy showman vénával bőven megáldott énekes-pap adta elő. Gyorsan bevonta a közönséget is. Néha fel kellett állni, néha tapsolni, néha szalvétát lengetni, néha énekelni. Persze volt halleluja is, de az közel sem volt olyan elementáris erejű, mint a boldog emlékezetű (egyáltalán nem gospel jellegű) GAME koncerten a Cream pincéjében. Mindenesetre nagyon érdekes tapasztalat volt az egész produkció. A fotón pedig a gyönyörű, halálfejekkel diszkréten meghintett kalapot kell értékelni. Alig bírtam otthagyni az alkalmi darabot.
No comments:
Post a Comment