A királynő ajándéka

Chicago 1871-ben tűzvész áldozata lett. Az akkor ötvenezer fős város porig égett, mivel az erős szél miatt nem tudták a tüzet eloltani. A városi hagyomány egy tehenet okol az egészért, aki fejés közben felrúgta a lámpát, ettől lángra kapott az istálló és a tűz átterjedt a házra, az utcára, a városra.
Az angol királynő halotta, hogy volt alattvalói milyen szerencsétlenül jártak és úgy érezte nem hagyhatja őket magukra a bajban. Fogta tehát és küldött nekik 15.ooo kötet könyvet. A városban akkoriban tizenötezer írástudó sem akadt, arról nem is beszélve, hogy először is épületek kellettek, amiben lakni lehet. Nyögtek tehát a királynői áldás alatt, de néhány év múlva eljutottak odáig, hogy megtanácskozzák a dolgot: ha már vannak könyveik építeni kellene egy könyvtárat, nehogy a királynő megsértődjön. Létrehozták a könyvtár bizottságot, amely egy harminc oldalas pályázatot írt ki könyvtár tervezésre. A feltételek olyan részletesek voltak, hogy kiterjedtek az ablakkeretek anyagára (vas legyen, nehogy leégjen), de arra is, hogy a falak erősítésére acélt nem szabad használni, mert ki tudja mennyire időtálló ez az új anyag.
Az új épületnél fontos szempont volt, hogy ne legyen éghető, így például a falakat selyem tapéta helyett márvány borítással látták el. Így viszont sikerült egy annyira nehéz épületet megálmodni, hogy több, mint háromezer szálfát kellett leverni cölöpként az ősi gleccsertó medrébe, hogy megtartsa. A stílussal is akadtak gondok. A bizottság konzervatív tagjai nem szerették az fiatal építész nemzedék (Wright, Sullivan) új elképzeléseit, ezért elhatározták, hogy az európai múltból merítenek. Mindenhonnan egy kicsit. Így lett a könyvtár, ma a Kultúra Háza, egy kicsit görögös, egy kicsit kupolás, helyenként barokk, helyenként reneszánsz. Ráadásul a polgárháború veteránjai is helyet követeltek maguknak, és a szövetségi kormány a könyvtár telkét adta oda nekik, ahol ekkor már javában folyt az építkezés Illionis állam engedélyével. Hosszú pereskedés végén a veteránok örökös bérletbe megkapták az egyik szárnyat, amelyet ezekután harci díszítésekkel és fegyver tárlókkal láttak el, ahol a polgárháborús emlékeket állították ki.
Végül is értékesnek és időtállónak bizonyult a királynői ajándék, hiszen az épület Chicago egyik jelképe lett.