Gondoltam itt az idő kipróbálni az amerikai vonatot és meglátogatni a chicago-i botanikus kertet, amely természetesen nem Chicago-ban van, hanem attól 2o mérfölddel északabbra Glencoe-ban. A park százötven hektáron fekszik, és több különböző kertet rejt magában.
Az örökség kert az első botanikus kertre emlékezik, amelyet 145o körül csináltak Padovában. Van rózsakert, japán kert, vizi kert, préri kert, angol kert, bonsai kiállítás és még sok más. A gyönyörű napsütés is sokat segített abban, hogy a kert a legszebb őszi színeit mutassa. A helyi folyót terelték el úgy, hogy kis szigetek keletkezzenek, amelyeket hidak kötnek össze. A bejárás ingyenes, sokan jöttek biciklivel, vonattal. 
A vonat hatalmas, mint minden itt Amerikában. Emeletes is, de az emelet nem teljes, inkább galériának mondanám. Egy biztos, kövér embernek esélye sincs felmenni a csigalépcsőn, de nem is férne be a fenti ülésbe. A kalauz lent megy végig a kocsin és a fenti utasok a korlát bizonyos pontjára odacsíptetik a jegyüket. Ha pedig jegyet vesznek, a kalauz felnyúl, ők lenyúlnak és boka magasságban megköttetik az üzlet. 
A csomagok helye középen van,a felső galéria magasságában. Alacsony ember ne kisérletezzen, úgysem fogja felérni. A vonat bizonyos számú biciklit is elvisz, nekik külön helyük van. A végállomás, ahol én is leszálltam, egy irodaház földszintjét és alaksorát foglalja el a belváros kellős közepén, a föld alatt.
No comments:
Post a Comment