Viziló és jazz

Biciklit az ember úgy kölcsönöz, hogy odamegy a bicikli parkolóba, benyomja a kívánt bicikli számát, beteszi a bankkártyáját a parkolóautomatába és már viheti is a gépet. A belvárosban kilenc bicikli parkoló van, bárhol ott lehet hagyni a bicajt ha már nem kell. Na de most még a nap elején vagyunk, úgyhogy kell. A tópart menti kiépített bicikli út hossza 3o mérföld ennek én legalább a felét megszándékoztam tenni, oda-vissza. A bicikli útra a Navy Pier-nél tértem rá, onnan fél kilométerre sincs az első homokos beach és azt számos másik követi. Nagy az élet, bicikli, babakocsi, roller, strandröplabda, rögbi, kaja bódék, kölcsönzők baywatch. Mindez a város szívében. Az első uticélom a Lincoln park volt, amelyet egy régi temetőből alakítottak ki. Sok minden van benne, de számomra a két legérdekesebb nevezetesség a Lily Garden és az Állatkert. A kertet egy neves építész tervezte prairie stílusban, ami annyit tesz, hogy a prérire jellemző kőformák és növényzet felhasználásával. Egy forgalmas útkereszteződésnél van a kis kert és mégis a nyugalom szigete. Az áltakert az elsők között épült amerikában és még ma is ingyenes a látogatása (a snack és italárakat elnézve nincs is igazán szükség plusz belépti díjra). Az állatkert nem nagy, de témák szerint van rendezve és nagyon ötletes. Kedvencem a viziló lakása, amelyhez kis tó is tartozik, ahová be lehet menni és egy üvegablakon keresztül meglesni mit csinál a víz alatt, a halak között. Meg azt is, amikor feljön a felszínre levegőt venni. Azonban a nap haladt és még legalább három megnézendő park várt rám délebbre. Megállapítottam, hogy a planetáriumtól nyílik a legjobb kilátás a belvárosra. A Grant és a Milleneum park eléggé egybe van épülve, szökőkutak és rendezvény pavilinok váltják egymást piknik területekkel. A park nagyon nagy kiterjedésű, a jazz fesztivál százezres közönsége könnyedén elfért az egyik felében. A fő helyszínen inkább az elvont, de zeneileg nagyon igényes zene dívott, a mellékhelyszínek együttesei számomra jobban emészthető, dallamosabb zenéket és improvizációkat szolgáltattak. Mindenesetre nem okozott gondot néhány óra gondtalan eltöltése. Érdekes volt az enni és innivaló megszerzési módja is: egy külön, jól védett bódésoron először kajajegyeket kellett venni. A pavilonokban így már nem forgott pénz, az volt csak kiírva, hogy az adott ennivaló hány jegybe kerül.
Közben besötétedett, de a színpad, a felhőkarcsolók, a szökőkutak, mind ki voltak világítva, hogy mutassák az utat hazafelé.