Cseberből vederbe

Egyszer minden jónak vége szakad. Amikor szombaton reggel megérkeztem Washingtonból haza, Chicago-ba, a repülő csak késéssel tudott leszállni a télies időjárás miatt. Miközben mi nyaraltunk, illetve munkából kifolyólag mégegyszer gyorsan végigutaztam a nyugati partividéket, megérkezett a tél. A tél jön, mi meg megyünk haza, Budapestre. Vasárnap tomboló hóviharra ébredtünk, éppen alkalmas idő a csomagolásra. Kevésbé alkalmas a bőrönd vásárlásra, de a muszáj nagy úr. Négy órával a repülő indulás előtt gazdagabbak lettünk egy újabb bőrönddel és hosszan tartó alapos csomagolás után optimistán nézhettünk az utazás elé. Mi, meg a hat bőrönd és három kézitáska, amit haza szándékoztunk vinni. Szerencsére Amerikában minden nagy, így nem volt nehéz nagy méretű taxit találni, a reptéren pedig a hordár segített. Ezután leülepedtünk a váróban, mert senki nem tudta, hogy mikor fog felszállni a gép. Utoljára végiggondoltuk még a napot. Nem volt hiábavaló, rögtön rájöttünk, hogy egy ajándék a lakásban maradt. Nosza, hívjuk a portást, akinek nincs kulcsa a lakáshoz, és egyébként sincs benne az otthagyott cuccok felkutatása a munkakörében. Azért megígéri, hogy megpróbálja. Egy óra múlva jelenti, hogy cucc az asztala alatt, de nem vállal felelősséget azért, hogy még másnap is ott lesz. Szerencsére még ott volt, amikor a kollégám hétfőn összeszedte. Ezután már csak annyi szerencsére lesz szükség, hogy a feladott csomag időben megérkezzen Dóriékhoz, akik szintén jönnek haza Karácsonyra, ne tűnjenek el a csomagjaik és az ajándék se törjön össze. Majd meglátjuk.
Mindenesetre a szervezés ragyogóan kitöltötte az időt. Az ég is kiderült, úgyhogy gond nélkül, majdem időben felszálltunk. Itthon olvastuk barátaink érdeklődését, hogy sikerült-e haza érnünk, mert Chicago-ban aznap több, mint 13oo járatot töröltek a délelőtti és a kora esti hóvihar miatt. Szerencsésnek éreztük magunkat, hiszen Budapestre ragyogó napsütésben érkeztünk. Most viszont, ahogy kinézek az ablakon, nagyobb a hó mint Chicago-ban volt. Cseberből vederbe.

Havas bab

Megjött a tél Chicago-ba, szombaton alig tudtunk leszállni a hóvihar miatt. Viszont havasan is gyönyörű a város.

Kulináris élmények

Chicago nemcsak a blues hanem, a pizza városa is. A Chicago-i pizza igazából nem annyira pizza, mint egy pizza alapanyagokból készült pie. Brutális. Kipróbálásképpen vettünk egyszer egy közepes méretűt, két kiló volt és napokig ettük. Hasonlóképpen jártunk a másik USA nevezetességgel, a Cheesecake Factory sajttortájával. Egy szeletnyi torta legfeljebb negyed kilo és alig van ezer kalória benne. Rettentően tömény sajtkrém, magvak, esetleg csokoládé, mindeképpen valami nagyon édes öntet, leginkább karamell vagy valami rózsaszín. Az összhatás finom, csak utána napokig rosszul van az ember a tömény édességtől. Nem baj, azért a Thanksgiving vacsorára bátran bevállaltuk a pekán dió tortát. Természetesen a Cheese cake Factory-ból.

I have got the blues

Damn right, I have got the blues énekli Buddy Guy az egyik leghíresebb számában, és most már akár mi is vele tarthatnánk. Megismerkedünk Chicago-val a blues városával. Az ismerkedést mindjárt a legjobb helyen kezdtük, a Buddy Guy Legends blues club-ban. Pénteken este nyolc tájt érkeztünk a kilenckor kezdődő előadásra, de már tömve volt a hely. A club átmenet a kocsma és a hangversenyterem között, vannak asztalok és bárpult, de van színpad is. Előadás közben lehet beszélgetni, enni, tetszést nyilvánítani és mindenekelőtt élvezni a zenét. Buddy Guy maga is élő legenda, mindenidők harmincadik legjobb gitárjátékosának és egyik legjobb blues énekesének tartják. Péntek este Smokin' Joe Kubek és Bnois King adta a főmüsort, egy texasi banda, de nagyon jók voltak. Hihetetlen szerencse ért bennünket, mert a müsor közepén a club tulajdonosa, Buddy Guy, nem bírta tovább és beállt egy szám erejéig. Csodákat művelt a hangjával. Szöveg szinte nem is volt, csak a hang magassága, hajlítása, a csukott és nyitott száj halandzsa beszéde adta a zenét. Kíséret sem volt. Mivel az egész hirtelen jött improvizáció volt, így a zenekar csak egy alap blues kiséretet játszott alá, a produkció mégis maga volt a csoda. A teremben megállt a levegő és nem létezett már más csak a blues.

Pillanatképek

Arra jöttem rá, hogy a fényképezőgépemen felgyűlt egy csomó kép kisebb chicago-i kirándulásainkról, amit egy leendő turista jól tudna használni, nekem pedig jól esik visszaemlékezni az eseményekre, még akkor is, ha ennek már nagyon visszaszámlálás szaga van.
A planetáriumnak például nem a planetárium az érdekessége, nem is a 3D mozi, bár két nagyon jó filmet láttunk a távcsövekről és különböző űrködökről, galaxisokról. Az igazi különlegesség azonban a képen látható eredeti planetárium volt, amit 1913-ban készítettek és még ma is működik. A kétüléses kiskocsit betolják egy szférába, ahol elmagyarázzák a csillagképeket, sőt az évszakok változását is be tudják mutatni.
Chinatown ugyan híres és sokan látogatják, de önmagában nem egy nagy szám. Egy utcája van, amit a turistáknak felturbóztak, a többi olyan, mint Chicago többi része, csak kínai feliratokkal. Ha pedig valaki jó kínai kaját akar enni, ajánlom a Big Bowl láncot, ami ugyan nem Chinatown-ban van, de a kesudiós csirkéje fergeteges. Ha már itt tartunk, a házunk aljában lévő Brazzaz brazil vendéglő sem kutya a maga kardélre hányt steak-jeivel.
A Baha'i újkeletű vallás és filozófia, amely megróbálja az összes eddigieket ötvözni. Szereteten alapszik, de az alapítóját hamar megölték. A központja Haifa-ban van és gyönyörű kertjéről híres. Összesen nyolc templomuk van, ebből az amerikai Chicago egyik külvárosában található.
Chicago-nak két nevezetes felhőkarcolója van, ahova fel is lehet menni a kilátás végett: a Hankock és a Sears (mostani nevén Willis) tower. Utóbbi nemrégiben kapott egy üvegfenekű erkélyrészt, ahol a "semmin" állva lehet lefele nézegetni. Előbbit pedig volt alkalmunk este is meglátogatni, és gyönyörködni a kivilágításban.

House of Blues

Rendes amerikai vasárnap délig fel sem kel, de ha mégis, akkor sem kapkodja el. Ha pedig már felkelt, akkor rögtön eszik is: reggelit, és ebédet egyben. Ezt hívják brunch-nak. Mi kezdő amerikaiak lévén korábban keltünk vasárnap, de úgy gondoltuk, a brunch-ot ki kellene próbálni. Erre találtunk is egy nagyon alkalmas helyet, ahol nem brunch, hanem egyenesen gospel brunch volt. A House of Blues a színház és vendéglő keveréke. Este valószínűleg kemény dolgok folynak benne, mert Marci fiam a program tanulmányozása után azt írta, Dimmu Borgi-ra ne menjünk, bármi történjék is, azt ne. A gospel brunch viszont ártatlannak tűnt. A színház épület önmagában is érdekes: két felhőkarcoló közé bepréselt ablak nélküli nyeregfelület. Az előcsarnok ősi néger, hippi és hobo jegyeket mutat. A nézőtér viszont varieté környezetet idéz. Jegy már nem volt mire mi odaballagtunk, de szerencsénkre egy házaspár kénytelen volt megvenni egy páholynyi jegyet és ebből kettőt eladott nekünk. Ez jó megoldásnak bizonyult. Megvolt a kellő elszigeteltség, de prímán láttunk. A gospelt egy erősen közepes együttes és egy showman vénával bőven megáldott énekes-pap adta elő. Gyorsan bevonta a közönséget is. Néha fel kellett állni, néha tapsolni, néha szalvétát lengetni, néha énekelni. Persze volt halleluja is, de az közel sem volt olyan elementáris erejű, mint a boldog emlékezetű (egyáltalán nem gospel jellegű) GAME koncerten a Cream pincéjében. Mindenesetre nagyon érdekes tapasztalat volt az egész produkció. A fotón pedig a gyönyörű, halálfejekkel diszkréten meghintett kalapot kell értékelni. Alig bírtam otthagyni az alkalmi darabot.

Basket Bull

A sportokat Amerikában szent tisztelet övezi. Az amerikaiak nem az időjárásról beszélgetnek éjjel-nappal, mint az angolok, nem is a politikáról, mint a magyarok, hanem sportról. Chicago ezen a téren is sok nevezetességgel büszkélkedhet, a Hawks (jéghoki), a Bears (amerikai foci), a Cubs és a White Sox (baseball), és végül, de nem utolsó sorban a Bulls (kosárlabda) csapatok országszerte híresek.
A Bulls arról nevezetes, hogy Michael Jordan vezetésével hatszor nyertek MBA-t a kilancvenes években, és jelenleg is ők tartják a rekordot az egy évadban megnyert meccsek számát tekintve 7o nyert meccsel. A mai napig nekik van a legnagyobb szurkoló táboruk, az ő meccseik a legnézettebbek. A meccs a profi kosárlabda, a show müsor és reklámok sajátságos keveréke.
A szombat esti meccset a Wasgington Wizzards ellen például több, mint három óra alatt sikerült lejátszani (a tiszta játékidő egy óra). A játék valamilyen csapategységnek való tiszteletadással, lézershow-val és pom-pom girl előadással kezdődött. Azután a fiúk játszottak egy kicsit, majd valamelyik csapat időt kért. Húsz másdperc rengeteg idő, belefér egy kis reklám, kvíz. A kedvencem az volt, ahol a hirdetőtáblán donut-ok versenyeztek, és a közönség örjöngve bíztatta a számítógép generálta versenyzőket. Nagy volt a tét, akinek a jegyén a nyertes fánk alakja szerepelt, kapott egy ingyen kávét, amikor legközelebb a Donut-nál vásárolt. A nézőszámra is lehetett fogadni, a helyes becslés 21.612 volt, pedig még csak a bajnokság elején tartunk. Volt még egyensúlyozó művész, kosárra dobás, karaokee, tic-tac-toe és sok egyéb. A negyedek közötti szünetekben kis ajándékok hullottak a stadion tetejéről, bika léggömb körözött a fejünk fölött és rengeteg szurkoló születésnapját ünnepelhettük meg közösen. A fennmaradó idő alatt még láttunk kábé száz reklámot, ugyanennyi pontot és mintegy tucatnyi három pontos dobást. Volt néhány nagyon szép jelenet, a fiúk tényleg tudnak, mégha nem is megy nekik olytan jól, mint tíz évvel ezelőtt. A körülöttünk ülők mind szakértők voltak, tudták az összes versenyző nevét, az aktuális pletykákat és a játékot is gyorsabban kommentálták, mint a hangosbemondó. A hangosbemondó nemcsak beszélt, hanem a kivetítőn is követte az eseményeket, bíztató dobszólókat kevert be, rajzfilm emberkék ünnepelték a három pontos dobást és volt visszajátszás is. A szünetekben a bíztatás feladata a bika jelmezbe öltözött élszurkolóra, a pom-pom girl csapatra és a közönség előtt rohangászó különféle "tapsolj", "kiabálj" táblákat taró emberkékre hárult. Persze mindez a reklámmal, kvízzel és egyebekkel egyidőben, hogy a szórakoztatás se szoruljon háttérbe. Jól drukkoltunk, a Bulls 1o3:97 arányban nyert.