Valahogy sohasem vágytam az Egyesült Államokba. Úgy éreztem nincs igazán történelme, unalmasan egyformák a városai, és egyébként is nagyon más. Mint az előítéletek többsége, természetesen az enyém sem élte túl a tényekkel való szembesítést. Az előítélet páncélján az első repedés akkor mutatkozott, amikor néhány fényképet láttam nemzeti parkokról. Lehet, hogy a városok unalmasak, de a természet biztosan megér egy látogatást. Azóta szorgalmasan látogatjuk a nemzeti parkokat, az 56 nagy parkból már csak 33 van hátra. Azóta jártam egy tucat amerikai városban is, és rájöttem, hogy kicsit sem egyformák és nem is unalmasak.
Azt gondoltam, addig is, amig a chicago-i történések elkezdődnek, közreadok néhány kedvcsináló képet és leírást a kedvenc nemzeti parkjaimról.
Az Everglades vizeit és mocsarait légpropelleres lapos csónakkal néztük meg, ami igen zajos módja a látogatásnak. Krokodilban nem volt hiány, leginkább arra kellett vigyázni, hogy ne lépjünk rájuk.
A Yosemite NP kavicsait a gleccserek alakították ki. Némelyik majdnem eléri az ezer métert. Oldalukat pedig csodálatos vízesések tarkítják. A Sequoia fenyők pedig akkorák, hogy a törzsébe vágott kapun a szekér bőven átfér.
Következő nagy túránk a Colorado Plateau sivatagos nemzeti parkjait foglalta magában, úgymint az Arches, a Canyon Lands, a Zion, a Capitol Reef, a Bryce és a Grand Canyon, valamint a Monument Valley.
Ez a sziklaképződmények és szurdokok világa, forró és kietlen de gyönyörű. A parkokat együtt Grand Circle néven is emlegetik.
A természetes ívek alatt és a szurdokokban is lehet kirándulni, bár utóbbi helyre terepjárót is vigyen magával az igényes turista. A Bryce "cseppkő" képződményei is nagyon látványosak közelről csak sokat kell értük mászni. A Grand Canyon két oldalról is megközelíthető. A déli oldal sokkal jobban kiépült, talán túlzottan is. Van egy több napos vezetett túra, ami lemegy a canyon mélyére és át a túloldalra. Amikor ott voltunk a szurdok alján negyven fok körül volt a hőmérséklet (sajnos nem mentünk le, csak a tájékoztatót néztük).
A Grand Teton és a Glacier nemzeti parkot a magas hegyek, alkotják gleccserekkel, hóval, tengerszemmel.
Nagyon gazdag az állatvilága, hegyi kecskétől a nagy szarvú vadbirkáig, medvétől a hegyi oroszlánig (puma?) minden megtalálható. Itt már nem nagyon lehet kirándulni, csak túrázni komoly felkészülés után.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékezni a Yellowstone gejzírjeiről, hőforrásairól. A park másik nagy nevezetessége a Yellowstone Canyon, sárgán csillogó sziklafalakkal és két hatalmas vízeséssel.
Két fajta medve is él a parkban, a barna medve és a grizli. A leírások szerint ha barna medve közeledik fenyegetően felénk, akkor mozdulatlanná kell dermedni, ha viszont grizli, akkor nagynak kell mutatni magunkat, ágaskodni, kart lengetni. Természetesen mindenekelőtt azt kell kitalálni, hogy melyik fajtával van dolgunk. A dilemmát elkerülendő medvecsengőt vittünk a hátizsákunkon, így a medve időben meghallotta, hogy turisták közelednek, akiket jobb messze elkerülni.
Az Everglades vizeit és mocsarait légpropelleres lapos csónakkal néztük meg, ami igen zajos módja a látogatásnak. Krokodilban nem volt hiány, leginkább arra kellett vigyázni, hogy ne lépjünk rájuk.
A Yosemite NP kavicsait a gleccserek alakították ki. Némelyik majdnem eléri az ezer métert. Oldalukat pedig csodálatos vízesések tarkítják. A Sequoia fenyők pedig akkorák, hogy a törzsébe vágott kapun a szekér bőven átfér.Következő nagy túránk a Colorado Plateau sivatagos nemzeti parkjait foglalta magában, úgymint az Arches, a Canyon Lands, a Zion, a Capitol Reef, a Bryce és a Grand Canyon, valamint a Monument Valley.
Ez a sziklaképződmények és szurdokok világa, forró és kietlen de gyönyörű. A parkokat együtt Grand Circle néven is emlegetik.
A természetes ívek alatt és a szurdokokban is lehet kirándulni, bár utóbbi helyre terepjárót is vigyen magával az igényes turista. A Bryce "cseppkő" képződményei is nagyon látványosak közelről csak sokat kell értük mászni. A Grand Canyon két oldalról is megközelíthető. A déli oldal sokkal jobban kiépült, talán túlzottan is. Van egy több napos vezetett túra, ami lemegy a canyon mélyére és át a túloldalra. Amikor ott voltunk a szurdok alján negyven fok körül volt a hőmérséklet (sajnos nem mentünk le, csak a tájékoztatót néztük).A Grand Teton és a Glacier nemzeti parkot a magas hegyek, alkotják gleccserekkel, hóval, tengerszemmel.
Nagyon gazdag az állatvilága, hegyi kecskétől a nagy szarvú vadbirkáig, medvétől a hegyi oroszlánig (puma?) minden megtalálható. Itt már nem nagyon lehet kirándulni, csak túrázni komoly felkészülés után.Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékezni a Yellowstone gejzírjeiről, hőforrásairól. A park másik nagy nevezetessége a Yellowstone Canyon, sárgán csillogó sziklafalakkal és két hatalmas vízeséssel.
Két fajta medve is él a parkban, a barna medve és a grizli. A leírások szerint ha barna medve közeledik fenyegetően felénk, akkor mozdulatlanná kell dermedni, ha viszont grizli, akkor nagynak kell mutatni magunkat, ágaskodni, kart lengetni. Természetesen mindenekelőtt azt kell kitalálni, hogy melyik fajtával van dolgunk. A dilemmát elkerülendő medvecsengőt vittünk a hátizsákunkon, így a medve időben meghallotta, hogy turisták közelednek, akiket jobb messze elkerülni.